“Nem az a lényeg, milyen jó vagy, hanem, hogy milyen jó akarsz lenni”

Az utóbbi napokban szerettem volna valami filozófikusat írni, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy nem állt össze a kép. Szerencsére Radványi Tibi megoldotta helyettem a dolgot ezzel a cikkel. Köszi Tibi

A világ legjobb esküvői fotója

Ez itt a világ legjobb esküvői fotója. Juhász Balázs készítette. Azt hiszem már elég sok fotót láttam, jót is rosszat is. Láttam már lángoló menyasszonyt, meg sima  “cool” vőlegényt, de eeez, ez a fotó hihhetetlen. Annyi szenvedély, őszinte érzelem, dráma, szerelem van benne, hogy hihhetetlen. Ez itt AZ esküvői fotó. Ez az, ami arról szól, hogy “csak te és én”, és semmi más nem számít.

Emőke és Zoli – portré

ILDI NÉNI, NE TESSÉK IDE NÉZNI!!!

Igen, Ildi néninek nem szabad elolvasnia ezt a bejegyzést és a hozzá tartozó képet sem szabad látnia, szóval ha valamilyen véletlen folytán mégis ide tetszett keveredni, akkor legyen szíves elhagyni ezt az internetes felületet (legalább is, amíg május hó végéhez nem érünk)

Erre a szigorú intézkedésre azért volt szükség, mert Emőke és Zoli a róluk készült fotókat ajándékba szánják anyukájuknak. Emőke egyébként kedves ismerősöm, ráadásul a fényképezőgépnek is barátja, szóval ne csodálkozzatok, ha két hetente töltök föl róla képeket

Dóri és Viktor – Esküvő

Phu. Elég késő van már. Nem igazán jönnek a gondolatok. Ráadásul Dani is oszt rendesen (vajon miért nem alszik inkább??). Pedig elég sok minden történt szombaton, ráadásul Dóri (aki kicsit izgulós) és Viktor is (aki mindent elpoénkodós) nagyon kedves emberek, és szeretem volna sok szépet írni róluk. De már elég késő van. Ráadásul Dani is oszt rendesen… A képek feltöltését viszont már nem szeretném tovább halogatni. Szerencsére még fogunk találkozni, hiszen hátra van még egy esküvő előtti fotózás (igen, ez most átcsúszott esküvő utánra), és akkor biztos részletesebb beszámolót tudok majd írni. Most nem is húznám tovább az időt…

Íme néhány részlet a Forster Kastélyban tartott esküvőről

Muszáj elmondanom, hogy eddig ez a helyszín volt a legszebb, ahol szertartást fényképeztem. Egyébként is vonzódom a szabadtéri házasságkötésekhez, ráadásul most az időjárás is kitűnő volt

Persze az egész mit sem érne menyasszony nélkül

Aztán egy gyors puszi

…meg gyertya, stb

…néhány apró részlet

…és indulhat a házas élet

Meglepetés lufik. Csak úgy. De nem vigyáztak rá, mind kicsúszott a kezükből

De nézzük a mosolygós képeket

Kinél a péklapát, annál a hatalom

Lányok

Bocs fiúk, lehet meglincseltek, de nem hagyhattam ki

Még gyorsan egy csokor

És kezdődhet a buli

Én eléggé hagyománytisztelő vagyok, ezért nagyon tetszett, amikor Dóri apukája elmesélte ennek a palack bornak, és gyűrűnek a történetét. A bort 1976-ban palackozta Dóri nagypapája, és csak az esküvő napján volt szabad felbontani, a gyűrű pedig minden esküvő alkalmával a következő generációra száll

Party arcok

anyu és apu

Volt ilyen szép nagy tűzijáték is

Vigyázz! A tortavágás komoly dolog

Vagy mégsem?

Ok, lehet többen úgy gondolják, ilyen képet minek, de szerintem teli van dinamizmussal, lendülettel, és nagyon jól visszatudja adni a hangulatot

És végül, egy szexi, piros ruhás

Hajni és Laci – esküvő előtt

Pénteken, abban a jó kis esős időben le kellett szaladnom Hartára, hogy készítsünk néhány tabló képet. Délután hat körül indultam haza, de még útba kellett ejtenem Dunaújvárost is, hogy Hajnival és Lacival találkozhassak és megbeszélhessük az esküvőjük részleteit, mivel megkértek, hogy én legyek a fényképészük. Már legalább egy héttel korábban lefixáltuk a találkozó időpontját, szerencsére rendkivüli esemény sem történt, és gondoltam minden simán megy majd. De nem ment simán. Ugyanis amikor Hartáról indultam egyszer csak kisütött a nap. De nem csak úgy egyszerűen, hanem olyan igazán szépen, lélekmelengetően, aranylófényesen, ahogy a jó, kiadós “zuhik” után szokott. Biztos tudjátok melyik az Nos olyan fotózási kényszer tört rám, ami már télen is megtalált (lásd.: Szilvi), és egyből telefonáltam Lacinak, hogy mit szólnának hozzá, ha a megbeszélés után gyorsan készítenénk pár fényképet is róluk. Szerencsére azonnal beleegyeztek, azonban mire Dunaújvárosba értem kezdett megint beborulni az ég. Ennek ellenére még elcsíphettük volna az utolsó napsugarakat, de én mégis azt szerettem volna, ha először beszélgetünk kicsit, váltunk néhány szót, mielőtt a fényképezőgép elé kellene állniuk. El kell mondanom, hogy két nagyon szuper emberrel sikerült megismerkednem, bár őszintén szólva nem ért nagy meglepetés, hiszen Hajni és Laci csak a telefonbeszélgetések alatt kialakult pozitív képet erősítette meg bennem.

De nézzétek csak, itt jönnek épp

Amúgy Laci, szerintem, csontra belezúgott Hajniba

És nincs is jobb annál, amikor tudjuk, hogy valaki imád minket

Az is jó volt, hogy egyfolytában nevetniük kellett, amikor egymásra néztek. Kénytelen voltam háttal ültetni őket, hogy legyen egy komoly kép

Az épület a háttérben a dunaújvárosi főiskola. Ez az a hely, ahol Hajni és Laci összeismerkedett. Ezek utánmondja valaki, hogy nem érdemes iskolába járni . Egyébként én is jártam ebbe az iskolába. Két hónapig. Szerencsére időben rájöttem, hogy a gépész szak nem nekem való

Ez az “üljeteklazánésmerengjetekösszevissza” kép

Eeeeeezz viszont a kedvencem. Ebben a képben benne van az összes olyan dolog, amit szeretnék, ha idővel a stílus jegyemmé válna. Fiatalos, élénk, vidám, őszinte, életszerű. Akár csak a képen szereplő emberek

Szabad

Amint említettem, a napsütésről lekéstünk, ráadásul itt már rohamosan kezdett sötétedni is, de annyi baj legyen, hiszen nemsokára (augusztusban) újra találkozunk, amikor is a fotózást sikerült a legideálisabb, délutáni órákra időzíteni.