Évi és Zsolt – esküvő előtt

Most mit szépítsem a dolgot? Bőgtem. Igaz, csak belül (bár nem sok hiányzott hozzá, hogy más is lássa), de mi mást lehet tenni, amikor hirtelen belekerülünk egy érzelem hurrikánba, és csupa olyan ember vesz körül minket, akik szeretik egymást, és ezt a szeretetet nem félnek kimutatni sem?  Ezek azok a pillanatok, amiért megéri esküvő fotósnak lenni.
Évi, Zsolti! Köszönöm az élményt, hihetetlenek vagytok, meg a családotok is az, meg a barátaitok is azok

No, de kicsit összeszedem magam, és mutatok pár képet. Ezek a gyűrűk

Annak, aki járt erre április környékén is, ismerős lehet a helyszín. Forster Kastély, Bugyi

Csak azt nem értem, hogy miért mindig akkor kell ilyen képeket szerkesztenem, amikor éppen kilyukad a gyomrom?

Természetesen az előkészületekre most is nagy hangsúlyt fektettek

Hallani néha olyan mende-mondákat, hogy mi magyarok nem vagyunk elég mosolygósak, és nem mutatjuk ki az érzelmeinket. Én szerencsére nem így látom… most semmiképp sem

No megálljatok csak huligánok

Vacsi előtt gyorsan készítettünk néhány portré képet is

Ez itt az egyik kedvencem

Forster Kastély – fényekből ötös

Képzeljétek, én voltam az egyik ajándék. Ők adtak engem

Volt tánc is. ollé

Ez a puszi dolog már csak ilyen gusztustalan, de mit csináljunk, ha egyszer olyan jóóóó

Ildi és Peti – esküvő

Érdekes, mert amióta blog-ot írok már fotózás közben azon jár az eszem, hogy ezt meg ezt a képet hová teszem majd, és mit fogok írni mellé, meg eleve, miről fog szólni a bejegyzés stb. Ildiék esküvőjén is így történt, de ez a röpke két hét, ami azóta eltelt eléggé elhomályosította az akkori ötleteimet. Viszont azt el tudom mondani, miért is volt ez egy nagyon jó esküvő.
Először is, volt egy nagyon szép menyasszony, nagyon szép ruhában, nagyon szép mosollyal, és őszinte érzelmekkel az arcán. Őt kísérte egy született apa-típus vőlegény. Legalábbis ezt szűröm le abból, hogy minden gyerekhez, aki a nap folyamán az útjába került, leguggolt, vagy megcirógatta őket, vagy váltott velük pár szót (szóljatok nyugodtan, ha rosszul láttam), és szerintem ez egy nagyon is tiszteletre méltó tulajdonság egy házas éveibe lépő férfiúban. Ott volt a csúcs szuper násznép is, akik végig táncolták az éjszakát, és nem hagyták cserben Ildit és Petit akkor sem, amikor tömeges vetélkedőre került sor(lesz majd erről kép), de kiemelném a szolgáltatókat is, akik, szerintem, mind nagyon profi munkát végeztek.
Barta Károly az egyik legjobb vőfély, akivel eddig találkoztam. Egyébként is vőfély párti vagyok, de ő hihetetlenül profin, természetesen, és ösztönösen irányítja az eseményeket, szórakoztatja a vendégeket. A Szamba Zenekar folyamatosan nyomta, a Fortuna Étterem pedig csupa barátságos és figyelmes felszolgálóval büszkélkedhet. Sorolhatnám tovább is, de inkább beírom a képek közé, úgy talán izgibb

Például, nem csak a ruha volt szép, de szerintem ez a cipő is nagyon elegáns

Nagylevegő!!!

-ú, Peti! Nézd csak azt a lányt ott!!!

Ezt a helyszínt, a Retro2 klubban Ildi és Peti intézte… Én mondtam milyen szuper pár. Külön köszönet Krisztiánnak is

Catherine Zeta Jones. De gondolom már ti is észrevettétek

Napi témánk: A csók

Na jó, elmondom, mert úgy is rájöttetek volna. Az a whiskey csak dísznek van ott, és még a poharakat sem koszoltuk össze, nehogy befogjanak minket mosogatni

Aztán következtek a szertartások

úgy tűnik oto-nak bejött a retro hangulat

Hopp, még egy pozitívum: a házasságkötő terem. Tágas, világos, szép, de ami a legjobb az egészben, hogy az aláírásnál megkérik a menyasszonyt (és a többieket is), hogy foglaljon helyet. Sajnos nagyon sok hivatalban erre nem figyelnek, és csak odaállítják az aláírókat az asztal mellé, ott görnyednek szegények, hajuk belelóg az arcukba stb. Kedves leendő menyasszonyok. Ne felejtsétek el jelezni az anyakönyvvezetőtök felé, hogy készítsenek oda egy széket, mert ti ülve szeretnétek aláírni.

Csirió

Hivatalból ki…

…templomba be

fúú. na, ennél ott kell lenni, és akkor fekszel a röhögéstől

Erről meséltem az elején. Dalpárbaj a lányok és fiúk között. A vendégek pedig jöttek, és “párbajoztak”. Semmi unszolás, vagy “légyszilégyszi” nem kellett. Csúcs

Ugye, már megint…

Igen, sajnos néha van úgy, hogy nem sikerül teljesen naprakésznek maradni. Ildit és Petit pl. még május 30-án fotóztam, és láttatok már róluk akár egyetlen képet is??? Nos, pedig azt hiszem készült egy-két izgalmas felvétel. Izelitőül itt egy fotó, de a komplett bejegyzésre még várni kell kicsit. Azért maradjatok vonalban…

u.i.: közben eszembe jutott egy kedves ismerősöm szavajárása: “Komp akart lenni, de nem komp-lett”

Papírkép, fotókönyv, Fine-Art album

Gondolom, ha már korábban is idetévedtetek az ivanfoto.hu-ra, körülnéztetek a honlap többi oldalán is, és láthattátok, hogy az árak elsősorban csomagárként vannak feltüntetve. Szerintem, a mai digitális technika világában így lehet a legegyszerűbben, és legáttekinthetőbben tájékoztatni a megrendelőket egy fotószolgáltatás árairól. Amikor még filmre fotóztam, le tudtuk fixálni úgy az árakat, hogy 100 papírkép készüljön (1 tekercs polgári, 1 tekercs templomi, 1 tekercs portré) 200Ft/db áron, lehetett előre kalkulálni, mivel a tekercsszámok, és az előhívási költségek eléggé behatározták a mozgásteret. (Mondjuk, könnyen lehet, hogy mai fejjel már másként csinálnám).
A digitális fotózásnál viszont sokkal összetettebb a helyzet. Az a tény, hogy gyakorlatilag korlátlan mennyiségben készíthetünk képeket, lehetetlenné teszi a darabszámos díjszabást. Ezért is váltottam a csomagáras díjszabásra, és igyekeztem olyan csomagokat kialakítani, amelyek a legtöbb helyzetben a megrendelői igényeknek is megfelelnek. Természetesen a csomagok elengedhetetlen részét képezik a papírképek. A papírképek átadásának több módja is létezik, amelyek közül nálam eddig az “albumba rendezett 1015-ös fénykép” működött. A mai naptól azonban új megoldás lép életbe, hiszen megérkeztek a kor legmodernebb eljárásával készült albumok, a Fine-Art albumok. De nézzük sorba a legelterjedtebb megoldásokat, úgy ahogy a címben szerepelnek.

Papírképek:
A fotókémiai eljárással készült papírképek nagy előnye a hosszú élettartam. Ezeket a képeket átadhatjuk borítékban, “bedugós” albumban, vagy egy klasszikus, “beragasztós” albumba rendezve. Én eddig a harmadik megoldást alkalmaztam, mivel úgy gondolom, ez adta meg az esküvői fotókhoz illő eleganciát, és minőséget.

Fotókönyv:
Manapság már nagyon sokak által ismert eljárás a fotókönyv készítése. Ezek a könyvek ofszet eljárással kinyomtatott, összeragasztott, és keménytáblás borítóval ellátott termékek. Nagy előnye, hogy fotókönyv szerkesztő, vagy egyéb képszerkesztő szoftver segítségével nagyon mutatós, egyedi tervezésű oldalakat készíthetünk, amelyek design szempontjából igazán különleges, és esztétikus végterméket eredményezhetnek. Azonban a közepes vastagságú papírból készült könyveket nem találom elég strapapbírónak, és tartósnak ahhoz, hogy egy több generációnak szóló emléket megőrizzen.

Fine-Art album:
Ennek az albumnak a lényege, hogy nagyméretű fotópapírra levilágított, és vegyszeres eljárással kidolgozott fényképeket(!) 1mm vastagság körüli kartonra, vagy műanyag lapra kasírozzák, majd ezeket a lapokat összefűzik, és egy szép könyvet kötnek belőlük. Ezt a megoldást nem csak azért tartom hasznosnak, mert magában hordozza a fotókönyvnél megismert képszerkesztési szabadságot, de a fényképek, és a kötési technika miatt ez az eddigi legstrapapbíróbb, és legnagyobb élettartammal rendelkező eljárás. De van itt néhány fotó is az albumokról.

A Fine-Art album nagy előnye az is, hogy a lapok síkba nyithatók, aminek köszönhetően még nagyobb szabadsággal tervezhetjük meg az oldalak kinézetét.

A különböző textil, műbőr, bőr, selyem stb. anyagú borítókkal még egyedibbé tehetjük az albumokat. Sőt feliratot, vagy fotót is kérhetünk a könyvünk elejére.

Ezeknél az albumoknál a fényképek közötti hordozó réteget műanyag lapok alkotják, aminek köszönhetően a lapok nem vetemednek vagy deformálódnak.

Négy standard méret létezik (15×21, 20×20, 21×30, 30×30), de természetesen lehetőség van egyedi méretek elkészítésére is.

Ha bárkinek további információra lenne szüksége ezekkel a Fine-Art albumokkal kapcsolatban, nyugodtan írjon emailt az info@ivanfoto.hu-ra.

Köszönöm szépen, több “hack”-et nem kérek

Ez egy kicsit száraz bejegyzés lesz, de hátha valakinek a segítségére lesz, ha hasonló helyzetbe kerül.
Néhány hete az avast beriasztott, ha valaki megnyitotta az ivanfoto.hu oldalt. Azt írta ki, hogy a honlapot valami fujifork trójai nyavaja szállta meg. Nem igazán értettem, hogy történhetett, de letöltöttem a file-okat, végigfuttattam rajta egy víruskeresést, de nem találtam fertőzést. Érdekes módon, a letöltés után a riasztás is abbamaradt. Aztán, miután újra szerkesztettem egy bejegyzést, megint megjelent a fujifork. Sajnos pár napig nem tudtam foglalkozni az üggyel, és mire rászántam volna magam, hogy utánajárok a dolognak, a honlapom már tiltólistára került, és a google támadó honlapnak minősítette. BAh. Na ilyenkor mit lehet tenni? Nos először is sokat kell olvasni, és informálódni kell. Mint kiderült, az oldalt “meghackelték” és nem a feltöltött file-ok voltak fertőzöttek, hanem a forráskódokba rejtettek el ártó kódokat. A lényeg valami ilyesmi: ha beírtak a google-be egy keresőszót, akkor az ivanfoto.hu is szerepelt a találati listán, azonban, aki rákattintott a linkre egy másik oldalra jutott, ahol ártó szoftverek is jelen voltak.
Mi volt a megoldás? Nos nézzük előbb, hol volt a hiba. Az ivanfoto.hu oldalt worpress motor hajtja, amit különböző bővítmények használatával lehet működőképessebbé tenni. Egyik ilyen bővítmény, amit használok a slimstat (az oldal látogatottságát méri), a másik pedig a podpress (videok beillesztését segíti).

Az első furcsaság a statisztikában jelentkezett. Ok, hogy népszerű az oldal , de azért nem hiszem, hogy percenként többször rákeresnének

Ezt követte a már említett tiltó lista, majd a sok-sok olvasás. Végül megtudtam, hogy ártó kódokat kell keresnem, és megtudtam azt is, hogy néz ki egy ilyen.

Ez az oldal index.php kódja:

<?php
/**
* Front to the WordPress application. This file doesn’t do anything, but loads
* wp-blog-header.php which does and tells WordPress to load the theme.
*
* @package WordPress
*/

/**
* Tells WordPress to load the WordPress theme and output it.
*
* @var bool
*/
define(‘WP_USE_THEMES’, true);

/** Loads the WordPress Environment and Template */
require(‘./wp-blog-header.php’);
?>

Az átírt kód pedig valami ilyesmi volt

<?php
/**
* Front to the WordPress application. This file doesn’t do anything, but loads
* wp-blog-header.php which does and tells WordPress to load the theme.
*
* @package WordPress
*/

/**
* Tells WordPress to load the WordPress theme and output it.
*
* @var bool
*/
define(‘WP_USE_THEMES’, true);

/** Loads the WordPress Environment and Template */
require(‘./wp-blog-header.php’);
?>

<script type=“text/javascript”><!–

//–>1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%1%

</script>

Ezen felül a hecker elhelyezett egy láthatatlan bővítményt is az oldalon. Szerencsére miután rájöttem, hogy ezek okozzák a problémát, már csak ki kellett törölnöm a kód részletet, és a bővítményt. Utóbbit úgy sikerült, hogy frissítettem a podpress-t. Ezután jeleztem a google felé, hogy szerintem már tiszta az oldal. Szerencsére ma délelőtt ők is így találták, és ha minden jól megy visszatérhetünk a régi kerékvágásba.
Az átírt file felderítésében egyébként sokat segített a http://www.unmaskparasites.com oldal is, mert először elég bizonytalan voltam, hogy hol is kezdjem a keresést. Aztán, miután sikerült megtisztítani a honlapot, ajánlott az összes oldalhoz tartozó jelszót is megváltoztatni, bár, állítólag a hackerek így is hagyhatnak maguk után hátsó kapukat, amin könnyedén visszajöhetnek. Minden esetre bízom benne, hogy engem jó ideig (mondjuk úgy örökre) elfelejtenek, és ezentúl nem kell ilyen felesleges dolgokra pazarolni az energiáimat.