Szabina és Norbi – esküvő előtt

Az a jó az esküvő előtti fotózásokban, hogy általában hétköznap délutánra esnek, és ilyenkor remek fényviszonyok között lehet fotókat készíteni. Az érem másik oldala, hogy egy fárasztó munkanap után nem biztos, hogy egy ilyen fényképezkedés a legfelüdítőbb elfoglaltság. De nincs mese. Ha menni kell, menni kell. Ha 40 fok van, akkor is menni kell. Ha nem jön busz, és 3 kilométert kell gyalogolni, akkor is menni kell, hiszen a fényképezés komoly dolog.  Vagy mégsem az? Nem bizony, nálam semmiképp sem. Nálam inkább nevetős, szaladós, ugrálós, pörgős-forgós, még akkor is, ha dögfáradtan, munka után kell a fényképezőgép elé állni 40 fokban, fél órás séta után.  De tisztázzuk előre. Mindez nem az én érdemem. Az, hogy ez a dolog így működik, semmi másnak nem köszönhető, mint annak, hogy ilyen szuper párjaim vannak, mint például Szabina és Norbi.
Megmondom őszintén kicsit tartottam ettől a fotózástól. Szabina ugyanis rendszeresen látogatja az ivanfoto.hu oldalt, sőt, már több pozitív (sőt, hízelgő) hozzászólást is fűzött a bejegyzéseimhez. Éppen ezért szerettem volna, ha tényleg nagyon jó képek készülnek (természetesen mindig ez a cél), és sikerül továbbra is megőrizni a bizalmát. Nos, íme a vizsgamunka

Kezdjük talán így

Az a legjobb, hogy Norbi különösebb erőfeszítés nélkül meg tudja nevettetni Szabinát. Nos, innentől kezdve már csak a gombot kell nyomni

Persze nevetni mindig társaságban a legjobb

Na, most a tuti

A fotózás helyszínül a Kopaszi gát szolgált, ahol nagyon sok különböző, fotózásra alkalmas helyet találni. A pont azonban ismét Szabináé, a helyszínt ő választotta

Tényleg tikkasztó volt a hőség. Ilyenkor jól jön a Meggy Márka

… egy jó nagy cuppanósról nem is beszélve

ufós kép

Említettem a fényeket. mmm, szuper

Norbi valahol itt kezdte úgy érezni, hogy már a vége felé járunk. Azért szóltam neki, hogy még csak ezután jön a java. A futás, meg az ölbekapóspörgősközbencsokolódzós, stb

Nem tudom feltűnt e, de esküvő előtti sorozatoknál hódít a piros szín

Azért hagytam egy kis időt a pihenése is

Szerintem itt is elücsörögtek volna még egy darabig. Talán legközelebb…

És ha valaki úgy érezi, hogy nem látott elég kacagós fotót, annak beteszek ide még néhány mókás képet

Tipikus

Nem vagyok valami nagy tv nézős. Ettől függetlenül akad néha olyan műsor amit szívesen megnéznék. De pl iskolás koromban is, amikor olyan 10-12 éves lehettem, és jó előre kinéztem egy jó filmet a tv újságban mindig inkább elbicikliztem , vagy elcsavarogtam az időt, és mire kapcsoltam, már rég leadták a műsort. Szóval nem vagyok valami nagy tv nézős, de tegnap előtt úgy döntöttem, hogy este  nem dolgozok, és nem is az internetet böngészem, hanem inkább keresek valami jó filmet. Természetesen ilyenkor sosem adnak rendes műsort, de legalább egy előzetesből megtudtam, hogy másnap(tegnap) leadják a Sin City-t, amire nagyon kíváncsi vagyok, mert már többen is ajánlották. Csak azt nem értem miért ma akartam megnézni…

oto workshop

Kicsit úgy voltam ezzel, mint amikor “zenekaroztunk” és az első fellépésre készültünk. Akkor sem aludtam két hétig. Most sem. Egyfolytában a szervezésen járt az eszem, a részleteket csiszolgattam gondolatban, a részleteket csiszolgattam papíron, a részleteket csiszolgattam a vonaton, a buszon a metrón, fürdetésnél stb.  Közben elbizonytalanodtam, visszabizonyosodtam, megint elbizonytalanodtam, megint vissza…  szóval kicsit stresszes volt így elsőre, mert szerettem volna, hogy tényleg jó legyen, hogy tényleg hasznos, és tényleg tanuljanak azok, akik megtisztelnek a bizalmukkal. Szerencsére csupa kedves és támogató kollégával találkoztam, így a nap kezdetén rám törő izgalmakat is hamar sikerült leküzdeni, és nem azzal kellet foglalkoznom, hogy hányszor csuklik el a hangom, vagy akad össze a nyelvem.

A tanfolyamot egy elméleti áttekintéssel indítottuk, amit a gyakorlati alkalmazás bemutatása követett

Redőőőny

Ezt követően, amíg mi ebédeltünk, és kicsit az utómunkával foglalkoztunk, a háttérben már zajlott a készülődés a délutáni fotózáshoz. Külön köszönet Kökényesi Verának a sminkért, és Szabó Palinak a fotókért

Csoportos összejövetel akkor az igazi, ha készül csoportkép is. Szeretném megköszönni itt nyilvánosan is a bizalmat, és megtiszteltetést Gubó Vikinek, Ferge Istvánnak, Kancsár Csillának, Gyarmati Évinek, Szabó Palinak, Tiboldi Tamásnak, Szabó Péternek, Balázs Gábornak, Toplak Zolinak És Györki Zolinak (két Zoli nincs a képen, de Vera beállt helyettük. Higgyétek el , jobb így mindenkinek )

… és persze Krisztinek a csoportképet

Szandra és Józsi – esküvő

Ha esküvő fényképezést vállalunk, nagyon oda kell figyelni, hogy milyenek a megrendelőink, mert könnyen pórul járhatunk. Itt van például Szandra és Józsi. Nem elég, hogy már az első beszélgetés alkalmával rettentő közvetlenek és barátságosak voltak, ráadásul volt egy esküvő előtti fotózásunk is, ahol még jobban megismerhettem őket, múlt szombaton még erre is rátettek egy lapáttal.  Szoktam használni ezt az “érzelem hurrikán” kifejezést, ami akkor ragad magával, amikor csupa őszinte és egymást szerető ember közé keveredek. Nos, múlt héten megint bele keveredtem. Pont a közepébe, és ilyenkor csak ott állok és nézek, és mondom magamnak, hogy “oto, te hülye vagy, hát legyen már tartásod”, aztán gyorsan összeszedem magam, és végzem tovább a munkám, de közben végtelenül boldog vagyok, hogy ott lehetek ennyi szerető ember között. És ilyenkor mindig rájövök, hogy valóban ez a legfontosabb, mármint a szeretet, és a család, és ilyenkor mindig újra rájövök, hogy mennyire fontos nekem a Kriszti (mindjárt föl is megyek hozzá, és kap egy jó nagy cuppanóst, amiért utálni fog, így az éjszaka közepén, de majd ha reggel elolvassa ezt a bejegyzést, utólag annál jobban fog neki örülni ), meg a Marci, meg a Dani, meg anya, meg apa, meg a tesók is persze…
Szóval nagyon vigyázni kell kinek fotózunk esküvőt, mert a végén ilyen végeláthatatlan ömlengős bejegyzésekkel lesz teli a honlapunk, ami nem biztos, hogy üzleti szempontból olyan jó dolog, ezért inkább a sok fecsegés helyett elkezdem feltölteni a képeket.

Szóval, igen, kicsit elkalandoztam, pedig itt most igazából Szandráról és Józsiról kellene, hogy szó essen. Az első dolog, ami nagyon meghatott, és újabb bizonyságát adta annak hogy mennyire fontosak egymás számára, az a kikérés volt. Szandra szerette volna, hogy a esküvő napja ne úgy induljon, hogy “szevasz, gyere, menjünk”, ezért egy játékos lánykéréssel kezdődött, ami remek alaphangulatot teremtett a nap hátralévő részére is

A remek fényekről és helyszínekről nem is beszélve. Pedig itt még épp csak elindultunk

Ez viszont már Fehérvár

Éljenek a klasszikus portrék!!!

És éljenek a közös képek apuval!!!

A második helyszín, ahol totálisan beleéltem magam a körülöttem lévők helyzetébe, a polgári szertartás. Annyira belefeledkeztem Józsiék boldogságába és őszinteségébe, hogy észre sem vettem, hogy se gyertya, se pezsgő, se verselgetés nem volt. Mindez csak utólag tudatosult bennem

Puszi azért volt

Látjátok, erről beszélek

Az egyházi szertartás Agárdon volt egy kicsi, de annál hangulatosabb templomban

De hol késnek már?

Tyú, mennyi rizs

Na lányok, ki kapja el?

Aztán elkezdődött a “hivatalos” portré fotózás

A vacsi  a Csutora Étteremben volt

Papa köszöntője

Igaz, hogy ez nem esküvői fotó, de ott volt, meg szép is, szóval miért ne?

Vacsi után egy kis visszatekintés. Nálam ez is betette a kaput (már írtam miért)

Utána pedig: pörgés-forgás

Mi tudjuk miért

Nem tudom mit árthatott Józsinak ez a sütemény, hogy ilyen agresszív vele

Húha, elrabolták a menyasszonyt. Csak az kaphatja vissza, aki kiállja a próbát, és helyesen válaszol a kérdésekre

Végül még egy kis tánc

Szandra, Józsi! Köszönöm, hogy ott lehettem veletek ezen a napon, és még egyszer sok boldogságot nektek

Legyen az ördögé!

Tegnap mobiltelefonnal vásároltam autópálya matricát, de sajnos a művelet nem az előírásoknak megfelelően zajlott, ezért könnyen lehet, hogy plusz kiadás lesz belőle. Az ilyen plusz kiadásokkal, pedig csak az a bajom, hogy tök feleslegesek, hiszen egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek lennének. Egyik ismerősöm azt mondta, ne figyeljek oda rá. Biztos vétettem valamit a múltban, és így fizetek meg érte az ördögnek. Nos, azt mondom legyen. Ha ez az ára nem bánom, legyen az ördögé. Inkább ez, mint egy fogorvos mondjuk : )