Furcsa villámlás hazafelé
- Dátum: 2009. augusztus 5. szerda
- Szerző: oto
- Kategória: világom
0
Este hazafelé jövet, miután leszálltam a buszról nagyon különös élményben volt részem. Bármerre néztem az égen, mindenütt villámokat lehetett látni, folyamatosan (ezt szó szerint kell érteni, ahogy mondom. folyamatosan, megállás nélkül) cikáztak, és bevilágították az egyébként szokatlanul világos eget. Úgy értem, amikor villámokkal találkozunk, általában sötét, fekete felhők kíséretében érkeznek, ezek viszont inkább kékek* voltak. A másik furcsaság, hogy az állandó villámlás ellenére mennydörgést nem lehetett hallani. Teljes csendben zajlott az egész. Természetesen megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb hazaérjek. Persze nem attól féltem, hogy elázok, hanem szükségem volt a fényképezőgépemre, hogy lefotózhassak pár villámot.


* a képeken azért nem kékek, mert közben besötétedett
A suszter és a bakancs
- Dátum: 2009. augusztus 4. kedd
- Szerző: oto
- Kategória: portré, világom
1
Mondják, hogy mindig a suszternak lyukas a bakancsa. Nos, azért, hogy ne essek ebbe a hibába, úgy döntöttem, hogy Dani keresztelőjét – amit vasárnap tartottunk – végig fogom fényképezni, úgy mintha egy megrendelés lenne. Lesz portrésorozat, meg fotózás végig a szertartáson, aztán csinálok szép dvd-t slideshow-val, meg mindenfélével. Természetesen minden a megszokott módon történt. Úgy értem, még véletlenül sem a tervek szerint
Kezdődött azzal, hogy szegény Dani egész héten 38-39 körüli lázzal küzdött (valami vírus) és ahogy az várható volt, vasárnapra tetőzött nála ez a fertelem. A láza ugyan elmúlt, viszont megjelentek rajta kiütések, és az álmatlan éjszakák miatt hulla fáradt volt, szóval mosolygós képekre nem nagyon számíthattunk. De annyi baj legyen. A lényeg, hogy most már jól van, az egyház így is befogadta, együtt volt a család, enni és innivaló jutott bőven mindenkinek, és mindenki az hazudta, hogy jól érezte magát
A nehézségek ellenére azért megpróbáltam véghez vinni az elképzelésemet. Például ahhoz, hogy teljes legyen a sorozat, aznap reggel még egy ilyen notesz bejegyzést is képes voltam odahamisítani

Ilyen békésen aludt, de sajnos föl kellett ébresztenünk

Aztán anyuci szép ruhába öltöztette




Nos, ez a kép itt A portrésorozat. Mondjuk azt hiszem én is kibuktam volna, ha ilyen ruhában kell mennem

Azért még megpróbáltam innen-onnan levadászni


Ezen a fényképen olyan, mintha még egyszer átgondolná a dolgokat, nem?

Egy kis részlet…

Itt azonban már döntenem kellett: család vagy meló. Döntöttem. Szerencsére a #3 sógor vállalta, hogy készít pár képet közben


Kereszt anyu és kereszt apu

És egy csoportkép a végére. Kösz Eddie
