Menyasszonyi csokrot ingyen

Azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy egy esküvő megszervezése nem kis költség. Viszont a szerelem fontos és nem szabad, hogy anyagi dolgok álljanak az útjába. Éppen ezért egy kis könnyítést szeretnénk nyújtani azoknak, akik 2010-ben tartják az esküvőjüket. A javaslat tehát a következő:
Ha 2010-ben házasodtok, és Zafír csomagunkat választjátok a menyasszonyi csokor árát mi álljuk. A kedvezmény feltétele, hogy a virágdekoráció többi részét (is) a Jardine Virágműhelytől kell megrendelnetek minimum 50000 Ft értékben, de úgy gondolom, ha ellátogattok a műhely honlapjára, látni fogjátok, hogy nincs kockázat a dologban. Úgy értem, tényleg szép csokrokat és dekorációkat készítenek, nyugodt szívvel ajánlom őket. Természetesen nem kötelező

Fotókönyv és naptár készítés

Aki járt már “A bolt” menüpont alatt, olvashatta, hogy interneten keresztül letölthető programunk segítségével fotókönyvek és naptárak készítésével is foglalkozunk. A héten szerencsére valóban sikerült aktivizálni a letöltést, szóval kitettem egy iszonytató posztert a kirakatba. Kiteszem ide is, hogy mindenki lássa. Vigyázat!!! Csak erős idegzetűeknek

Márti és Viktor

Amióta esküvőket fényképezek többször gondoltam már arra, hogy mai fejjel vajon milyen esküvőt szerveznék magamnak. Könnyen lehet, hogy éppen Mártiék választása állna hozzám a legközelebb (még könnyebben lehet, hogy Kriszti nem ment volna bele… ahogy abba sem, hogy lakókocsiban lakjunk ) De mitől volt olyan különleges számomra Márti és Viktor házasságkötése? Nos, az egyszerűsége miatt. Az őszintesége miatt. Márti miatt, akivel aznap találkoztam először, de azonnal magával ragadott nyíltságával, és természetességével. Viktor  miatt, akivel nem aznap találkoztam először, de sokat segített a lazaságával. És, hogy mi miatt még, azt odaírom a fényképek mellé…

Az esküvőre Várgesztesen került sor. A várban. Eredetileg szabadtéri szertartást terveztek, de nagyon esett az eső, ezért be kellett húzódnunk a vár lovagtermébe. Annyit azért hozzátennék, hogy ez nem egy csilicsáré vár, igazából turistaszállóként üzemel, de épp ez adott hozzá egy kis vadromantikus hangulatot, amit az eső csak tovább fokozott és ami valójában nagyon is közel áll hozzám

Egy kis retro-hangulat fokozás

A vacsorát egyébként egy tál gulyásleves alkotta. De folyamatosan érkeztek a finom “kiegészítők”, házi sütemények, frissen szedett gyümölcsök… mmm

Ahogy említettem, az eső miatt a szertartásra is bent került sor. A bevonuló zenét pl. Viktor öccse szolgáltatta kecskedudán. Újabb pont

No, itt jönnek végre

Református szertartás volt. Énekekkel, és köszöntőkkel ami számomra nagyon bensőségessé tette az esketést

“Örökké nem eshet”

Sőt, még néhány napsugarat is sikerült elcsípni

Egyébként ez itt egy újabb példája az őszinteségnek…

nyíltságnak…

és természetességnek, amiről korábban már beszéltem

A ruhát Márti varrta saját kezűleg. csúcs

Ha esetleg valaki hiányolná a menyasszonyi csokrot, elmondom miért nincs a fotókon. Viktor mesélte, hogy Mártival úgy döntöttek, hogy az esküvő napján szedett mezei virágokból kötnek majd csokrot. Ezért már napokkal korábban eljártak virágokat szedni, hogy beteszteljék melyik válik majd be a leginkább. Igaz, az eső elmosta a tervüket, de azt hiszem az ötlet ettől még nagyon eredeti

Szerencsére a mosolyukat és vidámságukat nem tudja elmosni semmi

Chaim Potok: My name is Asher Lev avagy gondolatok a művészetről

Sosem lehet tudni, hogy mikor és hol bukkanunk kincsekre. Mondjuk azt biztosan tudom, ha most fölmennék a fiúk szobájába, kapásból találnék két felbecsülhetetlen értékű tündéraranypofát , de most nem rájuk gondoltam. Viszont néhány hónappal ezelőtt kaptunk valakitől (Kriszti ismerőse) pár könyvet, többségük már elég saláta, nem túl bizalomgerjesztő borítókkal. Legalábbis én nem néztem ki túl sokat belőlük. Aztán a minap már nem volt mit olvasnom, ezért úgy döntöttem beletúrok ezekbe a régi könyvekbe, gondoltam adok nekik egy esélyt. Nos, könnyen lehet, hogy a My name is Asher Lev az egyik kedvenc könyvem lesz. Nem csak a történet tetszik, de találtam benne néhány nagyon szuper gondolatot is. Ezeknek egy része idézet Robert Henri: The art spirit című könyvéből. Nyers fordításban valahogy így néznek ki:

“Ha tudni akarod, hogyan csinálj meg egy dolgot, először teljes mértékben vágynod kell arra, hogy megcsináld azt a dolgot. Azután kutass fel hasonló energiákat – olyanokat akik szintén ugyanazt akarják csinálni -  vizsgáld meg a módszereiket, elképzeléseiket, tanulj a sikereikből és a hibáikból, és add hozzá a saját részed. Ezzel a versengéssel tapasztalatokat szerezhetsz. Az elsajátított technikai tudással úgy léphetsz tovább, hogy a benned szóló, és hozzád nagyon közel álló múzsa hangjait átszűröd rajtuk.

Nagyon óvatosan kell bánnia azokkal a hatásokkal, amelyekkel érintkezésbe lép, és sokat kockáztat azzal, ha nagyobb társaság tagjává válik, mivel a nagy testületek hajlamosak arra, hogy együttes elvárásukkal ellaposítsák az egyéniséget, irányelveket hozzanak létre és azokhoz ragaszkodjanak.

Bármit megtehetsz, amit szeretnél. Egy speciális dolog iránti szándék azonban nagyon ritka: az, hogy úgy akarj valamit, hogy gyakorlatilag semmi mást nem látsz, semmi más nem nyújt megelégedést.”

Ezután megemlít még néhány további fontos dolgot az elhivatottságról, de azt hiszem az a szintű megszállottság engem már nem érint Viszont találtam még egy érdekes dolgot:

“Megtanítom neked, hogy a festészet nem történetmesélés. Ha történeteket szeretnél elmondani legyél illusztrátor, vagy író. Ha festő akarsz lenni, meg kell tanulnod használni a vonalakat és színeket, formákat és anyagokat, hogy festményeket alkoss, ne pedig történeteket.”

Ok, a fényképészet nem festészet nem is szeretnék ebbe sok dolgot belemagyarázni, de manapság, amikor annyit hallani, sőt én is többször mondtam már, hogy egy fotó akkor jó, ha története van, ha elmesél valamit, érdekes volt egy másik véleményt is olvasni és kicsit elgondolkozni rajta…

Fine-art album

Arra gondoltam, hogy mindig fölteszek majd pár képet az általunk készített, éppen aktuális fine-art albumokból, és mindig hozzáteszem majd azt is, hogy nem csak azért tartom ezt a legideálisabb eljárásnak, mert véleményem szerint jelenleg ez a legidőtállóbb megoldás, és rendkívül elegáns, és a belső tartalmat (design-t) illetően is végtelen lehetőséget biztosít, hanem azért is, mert valóban egyedi albumokról van szó. És ez az egyediség jelen esetben nem csak egy divatos, felkapott kifejezést takar, hiszen mindig megpróbáljuk úgy összeállítani az albumok borítását, hogy az valóban kapcsolódjon az esküvőhöz, a dekorációhoz, vagy esetleg valamilyen, az esküvőn felfedezett fő motívumhoz.
Ildi és Péter albumát illetően is szívesen elmondanám, hogy a borításhoz használt gyűrt selymet a menyasszonyi ruhából vágtuk , de természetesen ez nem igaz. Ettől függetlenül valamilyen szinten utal rá

Egy kis ízelítő a belső tartalomból