Anita

Nos, rendben. Adjunk ki mindent 3.

Amikor az elmúlt év végén kiléptem a magányos farkasok klubjából, és belevetettem magam a közösségalkotósdiba nem csak azért tettem, hogy új barátokra és ismerősökre tegyek szert, hanem azért is, hogy szakmai kritikákból és észrevételekből kiindulva magasabb szintre emeljem a fotográfiámat.
Mi sem természetesebb, hogy amikor valaki közszemlére bocsájtja a fényképeit elsősorban elismerésre, befogadásra, dicséretre vágyik még akkor is, ha az adott fotó esetleg hemzseg a hibáktól. Mégis – holott mi magunk tudjuk a legjobban, hogy mik ezek a hibák – abban bízunk, hogy mások is elsiklanak fölöttük, és azt mondják majd “jó lesz egy így”.
Hál’ istennek a dolog nem így működik, és ha szerencsések vagyunk mindig lesz valaki, aki számon kéri rajtunk ezeket a hibákat. Az a vicces a dologban, hogy valójában, ahogy már említettem, már réges-rég tudjuk, hogy mit kellene másképp csinálni, de valamiért (talán megszokásból, fáradtság miatt, vagy azért, mert nem volt megfelelő visszajelzés) nem tesszük meg a szükséges lépéseket, még akkor sem, ha a tudásunk már rég megvan hozzá. Hozzáteszem magamból indulok ki
A szép számban sorakozó hibáim közül az egyik legkényesebb talán a fehér egyensúly beállítása. Elsősorban Szipli Tamásnak köszönhetem hogy ezt a fontos összetevőt már nem a szokásos lazasággal kezelem és éppen ezért minél hamarabb szakítani szeretnék az eddigi félmegoldásokkal.
Mielőtt leírnám, hogy jelenleg milyen eszközökkel próbálom minél tökéletesebbre csiszolni a képeimet, szeretném most is elmondani, hogy az itt leírt módszerek nem a világ legjobb és egyetlen megoldásai, sőt… de talán valakinek még hasznára válhat az információ. Természetesen bármilyen kritikát, észrevételt, “oto már megint összevissza beszélsz”-t szívesen veszek. Gondolom mások is

Nos.
JPG – RAW. Előnyöket-hátrányokat nem részletezem. Én a közelmúltig szinte kizárólag jpg-t használtam eleinte kényelmi szempontból (plusz program használata, nagy méretű file-ok, stb.),  majd a kialakult munkamenet miatt. A PS Camera raw funkciója azonban új síkra helyezte a kérdést. Ennek az eszköznek a segítségével már külön program használata nélkül konvertálhatom át a raw file-okat, és küldhetem tovább feldolgozásra anélkül, hogy a megszokott munkameneten lényegesen változtatni kellene.
Nagy előrelépést jelent az is, hogy kritikus helyeken a fehéregyensúly beállítását többé nem az automatikára bízom, hanem kelvin szám alapján határozom meg. Így a fotónk  fehéregyensúlya (adott helyen) nem csak egyenletes, de a kézi vezérléssel mi dönthetjük el azt is mi az “elég”. (Érdekes, mert ezt a megoldást rendszeresen használtam műtermi körülmények között, szóval nem értem miért nem jutott eszembe már korábban, hogy más helyszíneken is alkalmazzam. hm..)

Fentiektől függetlenül most is vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk elébe menni a dolgoknak és utómunkával kell kikorrigálni a hibákat. Biztos rengeteg megoldás létezik, nézzünk egy oto fajtát
Kevésbé kritikus helyzetekben a “Görbék (Curves)” használata vezethet gyors megoldáshoz. A módosításokat érdemes új rétegként alkalmazni azért, hogy az átlátszóság változtatásával és ha kell maszkolással tovább finomíthassuk a beállításokat. A párbeszédablak megjelenése után elég rákattintani a “szürkepont pipettára (Set gray point)”, majd mintát venni egy  eredetileg fehér, vagy szürke területről.
A helyzet azonban nem mindig ilyen egyszerű. Gondolom mindenki találkozott már olyan fotóval (ha máshol nem,  hát ezen a honlapon ), ahol a kevert világítás miatt egymással komplementer párt alkotó színeket kell korrigálni. Pl csúcsfényeknél helyes bőrszín, de árnyékokban zöldes elszíneződést tapasztalni. Ilyenkor a következő lépéseket alkalmazom:

- új réteg
- réteg mód: szín (color)
- ecset eszköz (átlátszóság 30-60%, vagy ahogy érzed)
- színminta vétel a helyes bőrszínről
- pepecselés a zöldes tónusokban

Ugyanez működik elszíneződött frizuránál, menyasszonyi ruhánál (ilyenkor egyszerűen a színpalettáról veszek egy fehér mintát), sötét öltönynél stb, ráadásul ezzel a módszerrel a kromatikus aberráció lilás csíkjait is gyorsan és szépen eltüntethetjük. Próbáljátok csak ki
A beállításokat itt is tovább finomíthatjuk a réteg, vagy ecset eszköz átlátszóságának változtatásával. Mivel külön rétegen dolgozunk, ha valami nem tetszik egyszerűen visszaradírozzuk.

Olivér – keresztelő

Ez a bejegyzés Olivérről és az ő keresztelőjéről szól. Az Olivér név jelentése egyébként “olajfát ültető”. Nos, nem tudom, hogy az olajfa ültetéshez mennyire konyít, de az biztos, hogy a hét órán át tartó folyamatos mosolygáshoz, és a körülötte levők “olvasztásához” nagyon ért Olivér, örülök, hogy megismerhettelek…

Mostanában több olyan keresztelőn is voltam, ahol a vendégek ilyen kitűzőt viseltek. Mondanom se kell, hogy milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy én is kaptam belőle. Komolyan…

Ez itt az utolsó előtti pillanat

Aztán irány öltözni, hiszen egy keresztelő alkalmával mindenki szép ruhába bújik

És kész. A fotóval kapcsolatban külön köszönet apunak a ventilátoros trükkért

Aztán irány a templom, és az ölelő kezek sokasága

Ezt az érzést szerencsére én is ismerem. Naggyon jó

Közös kép a dédikkel is

Anyu és apu pedig gyorsan kihasználta a lehetőséget, hogy kettesben lehetnek

Naná, hogy az ebédnél is Olivéré volt a főszerep

Utána készítettünk néhány portré képet a Forster kastély kiváló fényeiben

Végül pedig egy csoportképet

Hajni és Laci – esküvő

Elérkeztünk Hajni és Laci esküvőjéhez. Kicsit ugyanis változtatni kellett a munkamenetemen. A bevett szokás az, hogy az esküvő fényképezése után kb. két hetet vesz igénybe, amíg leválogatom a képeket, elvégzem az alapszerkesztéseket, átnevezem, rendszerezem stb. a file-okat. Nos, azért, hogy ezt az időszakot senkinek se kelljen végig izgulni, a lehető leggyorsabban felteszek pár képet ide a blogra. Az utóbbi időben viszont kicsit összeszaladtak a dolgok, ezért átmenetileg meg kellett fordítani a szokásos eljárást. Ebből kifolyólag ez a bejegyzés Hajninak és Lacinak már nem tartogat meglepetéseket, de remélem a készülő Fine-art album még újdonság lehet számukra.

Az esküvő számomra viszonylag rövid volt, hiszen csak a polgári szertartáson, és a portré képek készítése során kellett fényképeznem, de azért sikerült elcsípni egy utolsó pillanatot is a készülődésből

Szerelem, boldogság, termékenység, egészség és jólét

Itt pedig már a boldogság kapujában

Alapvetően kedvelem a szabadtéri szertartásokat, ráadásul most a fények is nagyon kedvezőek voltak. A mosolygós menyasszonyról nem is beszélve : )

Mondjuk a szél kicsit bezavart, de mit számít, ha közben a szívekben lángol a szerelem

Éljen az ifjú pár!!!

Hajni mondta, hogy szereti a klasszikus portrékat… én is

deanagyfásakatis

És a jelek szerint Hajni szereti Lacit is… és Laci is őt : ) azt hiszem ez a lényeg…