Eleonóra – portré

Értékelni nagyon sokféleképpen lehet, de azt hiszem mindig a szempontjaink, az irányelveink azok, amelyek megsúgják nekünk, hogy mi az ami tetszik és mi az ami nem. Mivel a fényképészet egy nagyon bonyolult technikai sport, a rengeteg összetevő miatt nem könnyű tökéleteset alkotni, de úgy gondolom, hogy ha sikerül a fő szempontjainkat megvalósítani és jól kiemelni őket, elterelhetjük a figyelmet a zavaró dolgokról és értékeset alkothatunk.
Őszintén szólva a fényképészet technikai része sosem érdekelt igazán. Nem tudnám megmondani fejből például azt, hogy hány lencsetagból állnak az objektívjeim, de azt sem, hogy mekkora a vakum kulcsszáma*. Sőt, az sem mindig érdekel, ha éppen kicsit sárgás, vagy zajos, vagy életlen, vagy kiégett, esetleg ferde a fotó, amit készítettem. Az én fő szempontjaim a természetesség, vidámság, őszinteség, életszerűség illetve a kedvencem, és a legfontosabb, hogy kacagjanak a fényképen.

Tegnap előtt az a megtiszteltetés ért, hogy Krusic Eleonórát fényképezhettem, aki az Opera zenekarának fuvolistája. Eleonóra (és ez nem túlzás) a legvidámabb ember, akivel valaha találkoztam. Az az örök optimista típusú ember, akit az élet pozitív dolgai kötnek le, aki mindenen képes nevetni, de a legjobban mégis saját magán. Nos, erre mit mondjak? Így könnyű Így fotózni is könnyű

Természetesen a fényképezésre eljött a fuvola is

na, kezdődik

Volt élő zene is, meg minden

Persze a kacagás egy percig sem szünetelt

Végére megpróbáltunk még egy kis színt belevinni. Itt már szó szerint zsibbadt az arcom a sok röhögéstől

*csak azért is utána néztem
Kulcsszám 35 mm-es zoom fej állásnál, 20°C: 38 (ISO 100,m), 53 (ISO 200,m)

Fiúk az állomáson

Mostanában alig látom ezeket a tündérpofákat. Fényképet meg annál is kevesebbet készítek róluk. Ezért ma vonattal vittem át őket a mamához, és amíg vártunk az állomáson gyorsan csináltam róluk néhány képet. Miután fölszálltunk a vonatra már nem lehetett volna, mivel megjelentek a kék villanymozdonyok, a piros villanymozdonyok, az olajos mozdonyok, a dízel mozdonyok, a személyvagonok, a kék személyvagonok, a piros személyvagonok, a tehervagonok, a zöld vagonok, a piros csuklós vonatok… őőő, a Marci tudja a többit

Tomi – portré A boltban

Tegnap készítettünk néhány újabb portrét A boltban! A fő téma a rákkendroll volt, úgyhogy közben üvöltött a rock zene, hömpölygött a cigifüst, vettünk sört, belénk kötöttek a rendőrök…

Ez először tetszett, aztán nem tetszett, de a Kriszti azt mondta, hogy neki teszik. Szóval ezért…

Most jön a gitáros rész

Na és persze a kacagós

FIGYELEM, FIGYELEM! Ez már nem A boltban van. Az ennél valamivel kisebb

Végén meghajlás

És a ráadás:
- Tomi szerepében Bruce Willis

- én is mindig rock star akartam lenni. Most végre sikerült (fotó: Mester Tamás)

- egészen pontosan erről beszélek

Enikő – portré A boltban

…aztán a fotós haverokkal még összefutottunk duhajkodni kicsit. Anyám, hogy néznek ezek ki

Szelina – portré A boltban

Nem olyan rég új szolgáltatást indítottunk. Hartai műtermünkben eddig is lehetőség volt azonnali portrék készítésére, és egy kis szekrény tologatás után most már budapesti üzletünkben is megtehetjük. Jó hír, hogy portré fotókat bizonyos feltételek mellet akár 1200 Ft-ért is készíthetünk