Blog

Bábel Klára – portré fotózás

  • 2018-05-15

Néhány hete Bábel Kláriról, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hárfaművészéről készíthettem egy portré sorozatot. Már januárban kicsírázott a lehetőség magva, ami végül április végére borult virágba és mára termett gyümölcsöt a blogon 😀 (???)
Természet közeli, ódon háttérre vágytunk, de szerettük volna, ha a hely némi eleganciával is rendelkezik. Először a turai kastélyt céloztuk ami egy időben esküvői fotózások felkapott helyszíne volt, ezért messzire elkerültem (ez már csak így szokott lenni), viszont most pont kapóra jött volna. Természetesen felújítás miatt jelenleg nem látogatható (ez már csak így szokott lenni :D). Kutakodni kezdtem tehát, és nagyon megörültem, amikor rátaláltam a Martsa művészkertre, egy igazi kis rejtett gyöngyszemre Budapest belvárosában. Tervezem, hogy egy későbbi bejegyzésben részletesebben is mesélek a kertről, de most Klárit szeretném nektek jobban bemutatni, és azért, hogy ne csak egy lányt lássatok hárfával a képeken, ismét vettem a bátorságot, hogy különböző keresztkérdésekkel is faggatóztam:

– Feltehetek pár interjúztató kérdés?

– Igen.

– Okés, akkor íme a kérdések: Miért kezdtél el hárfán játszani?

– 5 éves koromban már zongoráztam, 10 évesen láttam a tv-ben valakit, aki hárfázik, és kislányként annyira bele szerettem, hogy mindenképpen szerettem volna megtanulni hárfán is játszani.

– Kik voltak rád a legnagyobb hatással, és találkoztál e velük személyesen is.

– Tanárok elég nagy hatással voltak rám, aztán az élménynek, versenyek, megmérettetések, profi előadók.

– Tudsz játszani más hangszeren is?

– Zongorából szereztem még egyetemi diplomát.

– Mi a kedvenc színed?

– Kedvenc színem a narancssárga, padlizsán.

– Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, és miért?

– Legnagyobb sikerem ha változni tudok, és ha egy kudarcból fel tudok állni, és el tudom végezni a kitűzött célt.

– Játszottál már féllábon állva?

– Féllábon még nem játszottam.. 🙂

– Hol lehet meghallgatni a játékodat? Milyen fellépésekre készülsz idén?

– A zenekari koncerteken kívül számos kamara és szóló felkérésnek teszek eleget.
Játszom pl a Wagner fesztiválon, a Márvány teremben, a Tisza-tavi fesztiválon, BMC-ben, stb..

– És végezetül, – bár ezt a fényképezés közben elmondtad, de muszáj mindenkitől megkérdeznem, viszont komolytalanul is válaszolhatsz 🙂 – ki a világ legjobb fényképésze?

– Nem tudom ki a legjobb fényképész, de azt hiszem erre nincs is csak 1 féle válasz.
Én több művésszel szeretek dolgozni, mindenki mást lát, másként látom én is magam, és szeretem a változatosságot, így nagyon örülök, hogy minél többet fényképeznek.

(Ennek az utolsó válasznak nagyon örültem. Mélyen elgondolkoztatott, és sok dologra rávilágított.)

Köszönöm Klári.

DSC_6057szerk

DSC_6180szerk

DSC_6205szerk

Az ilyen képek a kedvenceim (többek között 😀 )

DSC_6229szerk

DSC_6320szerk

DSC_6337szerk

DSC_6365szerk

Én vérem – család fényképezés

  • 2018-05-07

Az emberi lélek olyan, mint egy fazék víz. Kezdetben szép, átlátszó, kristálytiszta. Persze megvannak a sajátosságai, attól függően honnan ered. Aztán szépen lassan elkezdenek belekerülni a dolgok innen-onnan. Belefújja a média és a tapasztalat szele, mindenfélével teledobálják a körülöttünk élők, a barátok, a nem barátok, a látott dolgok, és kezd szépen elkoszolódni az egész. A szerencsésebbek – vagyis a többség – abban a kiváltságos helyzetnek örvend, hogy vannak segítőik, szüleik, akik megpróbálják tisztán tartani ezt a vizet, bár sokszor éppen ők azok, akik ugyanakkor lapát számmal hordják bele a mindenfélét, aztán meg nem győzik kipecázni. Ráadásul vannak dolgok, amik leülnek a fazék aljára, ezért nem is nagyon lehet utána hozzáférni, maximum akkor kerülnek a felszínre, ha tüzet rakunk a fazék alatt és bugyogni kezd az egész, csak olyankor meg elég égető lehet a helyzet. Persze van olyan is, amikor mi magunk próbáljuk kiszórni a szükségtelennek ítélt dolgokat, több-kevesebb sikerrel.
Ha kicsit pozitívabb irányból szeretném megközelíteni a gondolatmenetet, akkor az egészet inkább egy fazék leveshez hasonlítanám. Van akiből tojásleves lesz, vagy krumpli, vagy zöldborsó, vagy húsleves gazdagon, esetleg egy jó babgulyás, sőt olyat is láttam, amikor már inkább főzelék volt, nem is leves. Sok mindentől függ. Az alapanyagoktól, a szakács hozzáértésétől, a felszereléstől.
Én az a típus vagyok, aki próbálja követni a szakácskönyv utasításait. A 100 gramm az 100 gramm, a 10 perc az 10 perc, DE csak ha rendelkezésre állnak az eszközök hozzá. Ha nincs mérlegem, akkor jó lesz az szemre is, és ha nincs órám, jól lesz érzésre, stb. Ez így elég ellentmondásos, bizonyos esetekben érthetetlen is.

Nos ennek a fényképezésnek is a szakácskönyv alapján álltam neki (mégis csak saját lev… akarom mondani gyerekek, legyenek “tökéletesek”). Gondoltam szép ruha, belőtt séró, tökéletes helyszín és kiegészítők, remek fények… ahaaa…
“Apa, én azt a blúzt nem veszem fel..”
“Apa, nekem nem kell cipő…”
“Megyünk mááár???”

Azért megpróbáltam

180507_001_family_photos

Kb eddig tartott

180507_002_family_photos

Fényképezés alatt mindig arra kérem a szülőket, hogy lazuljanak le, hagyják a gyerekeket, hogy kibontakozzanak. Aztán egy időben úgy gondoltam, hogy igen, ha fotókat szeretnék a gyerekeimről, akkor nekem is szülőnek kell lennem és utasítgatnom őket, hogy szépen állj, nézz a gépbe, blablabla. Rájöttem, hogy ez hülyeség. Illetve nem tudom, mert lényegében itt is utasítottam őket. Konkrétan arra, hogy vaduljanak meg.

180507_003_family_photos

180507_004_family_photos

180507_005_family_photos

180507_006_family_photos

Végül azért összejött a blúz. (de csak mert vizes lett a póló 🙂 )

180507_007_family_photos

180507_008_family_photos

Újabb remek közös fotó 😀

180507_009_family_photos

De kutyával mindent lehet

180507_010_family_photos

180507_011_family_photos

180507_012_family_photos

Colorstar – portré fotózás

  • 2018-04-25

Meséljek?… Hm…. Mesélek.
Kevés példaképem van…. Nem, fordítva kezdem.
Van néhány példaképem, akik elsősorban a fényképeik élénk színeivel hívták fel magukra a figyelmem. De nem csak azzal, hanem azért volt mellette más is. Egyik a természetesség. Amikor spontán, életképek készülnek. A másik, amikor nagyon provokatívak a fotók. A képek hatásának, stílusának szempontjából ezt a három irányvonalat próbálom én is követni több-kevesebb sikerrel (illetve van még egy negyedik, nevezzük mondjuk “patinás” hangulatnak). Úgy gondolom, hogy a természetességgel nincs bajom. A remek humornak és a sok “mozgásnak” köszönhetően nem okoz gondot. A provokáció két élű kard, és igazából nem vagyok elég merész hozzá, hogy úgy használjam, ahogy a nagyok. Pedig szeretném. Talán idővel menni fog. A színek pedig…
Nos, ennél a fotózásnál nagyon örültem, hogy ismét sikerült előtérbe helyezni a színeket, de azt hiszem az élénk hangulatért Zsuzsa személyisége még nagyobb felelősséggel tartozik, amiért igazán hálás vagyok.

180425_001_portrait_photos_edinburgh

180425_002_portrait_photos_edinburgh

180425_003_portrait_photos_edinburgh

180425_004_portrait_photos_edinburgh

180425_005_portrait_photos_edinburgh

180425_006_portrait_photos_edinburgh

180425_007_portrait_photos_edinburgh

180425_008_portrait_photos_edinburgh

180425_009_portrait_photos_edinburgh

180425_010_portrait_photos_edinburgh

180425_011_portrait_photos_edinburgh

Nyerj esküvő fotózást – a sorsolás

  • 2018-04-23

Két hete meghirdettem egy “játékot”, amiben esküvő fényképezést lehetett nyerni. Jelentkezni a tegnapi napig lehetett, ma pedig kisorsoltam a nyertest.

Először felírtam a jelentkezők neveit egy papírra…

180423_001_win_wedding_photo

… majd ráböktem egy “névre”.

180423_002_win_wedding_photo

Azért kíváncsi lennék egy marketinges véleményére 😀

Celtic Craft Centre Kiltmaker Edinburgh – a kisvállalkozás projekt

  • 2018-04-19

Azt mondom Skócia, azt mondod skót szoknya. Ez az első, ebben szinte biztos vagyok. Aztán persze jön a többi, a skót duda, a skót whiskey, a szép tájak és még ki tudja kinek mi?
Ami nekem illúzió romboló volt a skót szoknyával kapcsolatban Edinburghban, hogy csak olyan üzletekben láttam, ahol gagyi ajándéktárgyakkal volt körbepakolva és ezért teljesen hiteltelenné vált a szememben. Ezek a boltok nem a hagyomány tiszteletről szólnak, hanem a haszonszerzésről, és közük sincs az eredetiséghez. Ezért is jelentett nagy örömöt számomra, amikor rábukkantam a Celtic Craft Center Kiltmaker boltjára, ami pontosan AZ a rejtett gyöngyszem, amit valójában az emberek az utazásaik során keresnek. Ezt az állítást bizonyítja az elhelyezkedése is. Egy kis udvarban található, ami a Royal Mile-ról (mint nálunk a Váci utca) nyílik.

180419_001_small_business_edinburgh

180419_002_small_business_edinburgh

Amikor belépsz már tudod, hogy jó helyen jársz. Emlékeztek amit a Kéz-ről idéztem? Nos, itt sem csak a tárgyakat látod, hanem a lélek jelenlétét is érzed.

180419_003_small_business_edinburgh

180419_004_small_business_edinburgh

És akinek mindezt köszönhetjük

180419_005_small_business_edinburgh

Természetesen azonnal faggatózni kezdtem. Egy ilyen helyen biztos akad valami mesélni való, valami régi történet. És igen, akadt. Nem túl vidám. És igen, már megint a régi történet.

Az üzlet kb. 40 éve működik és a skót szoknyák már gyerekkorában nagy hatással voltak a tulajdonosra. A bolt mindig is ebben az udvarban volt, és leginkább a visszatérő ügyfelek járnak ide, nem pedig a turisták.
Néhány éve, egy véletlen folytán kiderült, hogy a város vezetése egész idő alatt 3-4 szeres bérleti díjat számolt fel, mivel az üzletet rossz címen tartották nyilván, és úgy kezelték, mintha a fő utcán lenne. És, ahogy az lenni szokott ez csak a sztori kezdete…

Miközben hallgattam és a részletek után érdeklődtem, megengedték, hogy képeket is készítsek, aminek nagyon örültem, mert így legalább jobban bemutathatom a helyet, mielőtt személyesen ellátogattok oda 😉

180419_007_small_business_edinburgh

180419_013_small_business_edinburgh

A textíliák mellett a kiegészítőkből sincs hiány…

180419_006_small_business_edinburgh

180419_009_small_business_edinburgh

…és biztos vagyok benne, hogy a fiókok mélyén régi családi ereklyékre is rá lehet bukkanni.

180419_012_small_business_edinburgh

180419_010_small_business_edinburgh

180419_011_small_business_edinburgh

Az üzlet elérhetőségei:

Cím: Paisley Close 101 High St, Edinburgh

Tel: +44 131 556 3228

De facebookon is megtaláljátok: KLIKK

180419_008_small_business_edinburgh

180419_014_small_business_edinburgh

Csak magamnak írogatok

  • 2018-04-13

Amikor tavaly télen, karácsony előtt pár nappal még este nyolckor is valakinek a parkettáját kellett csiszolnom, közben nyelni a port, zsibbadni, gémberedni, öregedni, megszólalt a kollégám, hogy:

– Azért én büszke vagyok arra, amit csinálunk.
– ??? (nem értettem. Szerencsére folytatta)
– Gondolj csak bele, ez tuti, hogy még 160 év múlva is itt lesz. Azért igyekszem ezeket mindig nagyon szépen megcsinálni.

Sose gondoltam így arra a munkára korábban. És azt hiszem a fényképeimet is át kell értékelnem. Mert tuti, hogy jó pár azok közül is meglesz még 160 év múlva is. Ezek közül biztosan:

180413_001_fine_art_album

180413_003_fine_art_album

180413_004_fine_art_album

180413_006_fine_art_album

180413_007_fine_art_album

Bár őszintén szólva, azzal, hogy én értékelem, nem sokra megyek…
Imádtam ezeket az albumokat. Mindegyik egyedi. Mindegyik kézzel gyártott, személyre szabott,…  Van egy bordó, amelyikről most nem találtam képet, aminek a borítóját Vietnamban hímezték, mert vietnami származású volt a vőlegény.
Ami az utolsó képen szerepel, annál Judittal együtt mentünk el a könyvkötész boltba áttúrni az anyagokat. A világos “előlap” az esküvői dekorból származik, a minták kézzel lettek ráfestve, de az összes többi album kötődött az esküvőhöz, vagy a párhoz anyagában is.
Rengeteg munka volt velük, többnyire nem is volt kifizetődő. Megfelelő labort találni, hozzáértő könyvkötőt találni, a gyártási folyamatot kitalálni, a postázás miatt izgulni, a részletekre odafigyelni. Sajnos ilyennek már nem fognak készülni.
Ezekből talán akad egy-kettő még 160 év múlva is. A többivel nem tudom mi lesz…

Nem kutyának dobott csont – nyerj esküvő fényképezést

  • 2018-04-11

Jótékonykodás, kölcsönös támogatás, helyzetek, amiben mindenki nyer.
Ezekben hiszek. És már többször megtapasztaltam, hogy valódi, létező dolgok, ezért ezekből indulok ki, és a tetteimet, valamint a kapcsolataim építését is erre alapozom.
Amit én most beteszek a közösbe az nem más, mint egy:

INGYENES ESKÜVŐ FÉNYKÉPEZÉS 2018-ban.

Sajnos az “ingyenes” jelző hajlamos arra, hogy ledegradálja a felajánlott szolgáltatás értékét, és az emberek úgy viszonyuljanak hozzá, hogy jól van lesz valami, de szeretném kihangsúlyozni, hogy nem kutyának dobott csontról van szó. Nekem ez az életem. A fényképezés. A fényképezés az életem. Próbáltam sokszor, sokféleképpen, kiszenvedtem, feladtam, újrakezdtem, de végig ez maradtam. Ez az, amit én most betettem a közösbe. Egy teljes értékű, magas minőségű, professzionális hozzáállású esküvői fotó szolgáltatás. Őszintén szólva, ha tehetném beletennék még százat, vagy bármennyit, mert engem sosem az mozgat mit veszek ki. Az csak lendületet, inspirációt és kitartást ad. De sajnos a dolgok nem így működnek.
Jelen esetben így működnek:
Egy darab fényképezés kerül kisorsolásra azok között, akik 2018-ban július 1. után tartják az esküvőjüket (kivéve aug. 4.).
Jelentkezni emailban lehet az info@ivanfoto.hu címen.
A részvétel feltétele a facebookon történő megosztás a következő formában:
– blog bejegyzés megjelenítése a hírfolyamban, nyilvánosan,
– ivanfoto.hu facebook oldal “Like”-olása és követése, és az oldalon kihelyezett felhívás megosztása,
– ivanfoto.hu facebook csoporthoz történő csatlakozás.
Ha jól számolom 5 kattintás.

A helyszínnel kapcsolatban nincsenek kikötések, bárhol az univerzumban, de az ajánlat a fényképezésre vonatkozik, tehát az űrhajót biztosítani kell.
A jelentkezők emailban további tájékoztatást kapnak a részletekről, a sorsolás menetéről, stb.
Jelentkezni 2018. április 22-ig lehet, a sorsolásra pedig 23-án kerül sor valamilyen izgalmas és kreatív formában 🙂 Sok sikert, és köszönöm.

free_wedding_photo_shoot

Kirsten – család fényképezés

  • 2018-04-10

A történet írás nem egyszerű folyamat. Mondatok kellenek hozzá, és nem elég csak egy-két szót kiemelni belőlük. Remélem nem kell túlmagyaráznom a hasonlatot, és elég csak annyit írnom, hogy hasonló cipőben járok, amikor fényképeket válogatok. Nagyon nehéz csak egy-két szóval (fotóval) átadni nektek az élményt, megmutatni a folyamatot. Ebben a sorozatban nincs sok fénykép, de úgy érzem sikerült néhány rövidebb “mondatot” megfogalmazni.

180410_001_family_photos_edinburgh

180410_002_family_photos_edinburgh

180410_003_family_photos_edinburgh

180410_004_family_photos_edinburgh

180410_005_family_photos_edinburgh

180410_006_family_photos_edinburgh

180410_007_family_photos_edinburgh

180410_008_family_photos_edinburgh

180410_009_family_photos_edinburgh

180410_010_family_photos_edinburgh

180410_011_family_photos_edinburgh

 

5 font

  • 2018-04-07

180407_colorstar

Fotó oktatás

  • 2018-04-03

A tudás tovább adása mindig is belülről fakadó kényszer volt nálam. Most ismét a felszínre tört. Egyelőre alap szinten, bár az információ értékén ez nem változtat. Személy szerint a legtöbbet egy übergagyi honlapon tanultam. Az alapoktól indítunk egyelőre egy youtube csatornán keresztül, de meglátjátok, lassú, verejtékes munka árán majd szépen kinövi magát.
Ha valaki mégis nagyobb iramban szeretne haladni bátran lépjen kapcsolatba velem és megbeszéljük a további lehetőségeket. Addig is kitartást, türelmet és kellemes feliratkozást, megosztást, lelazulást kívánok mindenkinek.