Fine art album

Elérkezett hát az idő, amikor megmutathatom nektek a Gabinak és Linh-nek készített fine art albumot. Már nagyon vártam ezt a napot, mivel igazi különlegességről van szó, hiszen a borítóhoz használt selymet Vietnamban hímezték, szóval bejárta a fél világot.

Fine art album

Mindig nagy izgalommal várom, amikor új album érkezik, hiszen ezek a könyvek jelentik a hosszú szerkesztésekkel eltöltött hónapok csúcsát. Sőt, bátorkodom kicsit tovább menni. Ezek az albumok jelentik a hosszú esküvő szervezéssel eltöltött hónapok csúcsát. Hiszen egy dolog az esküvő, ami elmúlik, és egy másik a szívünkben őrzött emlék, amely megmarad. És amely emlékek felidézéséhez remek segítséget nyújtanak ezek a fine-art albumok.
Ez a könyv itt Heni és Feri emlékeit őrzi.

Borítónak a fényképpel kombinált megoldást választottuk. Igen, erre is van lehetőség

Lapozzunk bele egy kicsit

Fine art album

Lassan, igen, lassan de biztosan érkeznek az idei esküvői képekből készült fine-art albumok. Hiába manapság már egész másról szól az esküvői fotográfia, mint 15-20 évvel ezelőtt. Már nem csak esküvői képekről, hanem “brand”-ekről fényképészeti stílusok, albumok, vászonposzterek, slideshow-k és egyéb termékek ötvözetéről van szó. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon jó dolog, és nem csak szolgáltatói oldalról nyújt rendkívüli szabadságot, hanem a megrendelők is kedvükre válogathatnak a számukra kínált termékek közül. Személy szerint mindig arra törekszem, hogy a lehetőségeimhez és képességeimhez képest a legmagasabb, és legigényesebb szolgáltatást nyújtsam, ezért is döntöttem amellett, hogy az általam készített esküvői fényképeket mindig ilyen fine-art albumokban adjam át.

Ezt az albumot Magdinak és Attilának készítettük. Mindig mondogatom, hogy az albumok készítésénél arra is törekszem, hogy külalakjukat, borítójukat tekintve is minél személyre szabottak legyenek. Nos, Magdival hosszas filózgatás után döntöttünk az arany borító mellett, igazán egyedivé pedig a szalag díszítéstől válik, amit Magdi hozott nekünk

Nézzünk pár fotót a belső tartalomról is

A 60×30-as csoportkép mindig jobb, mint a 10×15-ös

Fényérték.hu

A napokban több témával kapcsolatban is írni szerettem volna. Például egyik ismerősöm mutatott egy olyan honlapot, ami csupa lopott képpel van teli. Nem vagyok az a pampogós típus, de amit ott láttam, még engem is felháborított. Nem is értem. Sajnos egy magyar fényképészről van szó aki nem elég, hogy olyan külföldi fotósok munkáit használja fel referencia képként, mint például:

http://www.altf.com/
http://www.essentialmomentsphotos.com
http://www.sashaweddingphotography.com/
http://www.lastowski.com
http://hauteshots.net/
http://bluenaluphotography.com

de még a saját nevét is ráírja a fényképekre. Sőt, az elérhetőségeknél ezt olvasni: “Mivel ennél a menüpontnál vagy, ezért vélhetőleg tetszettek a munkáim, fotóim.”
Végül úgy döntöttem, hogy ezt a beszámolót kihagyom, hiszen annak ellenére, hogy nem először hallok hasonló esetről, szerencsére nem ez a magyar valóság. Sőt az utóbbi időben bekerülhettem egy olyan közösségbe, ahol rengeteg tehetséges és lelkes és őszinte és segítőkész fényképésszel tarthatom a kapcsolatot, szóval erről a képlopós dologról inkább nem is írok

Utána arra gondoltam, hogy mutatok egy újabb Fine-Art albumot. Edina és András albumáról van szó, és aki emlékszik az esküvőjükön készült képekre, talán felfedezi majd mitől is olyan személyre szabott ez az album. (Segítek: Edina az a lány, aki rajong a margarétáért … és persze Andrásért ) Ne kérdezzétek miért, mégsem írtam róla…

Végül ráleltem a megfelelő témára. Radványi Tibire és a businessphoto.hu-ra már többször hivatkoztam, valamilyen jó cikk, vagy gondolat kapcsán. Tibi a közelmúltban ismét magára vonta a figyelmemet, hiszen Kiss Ákossal létrehozták a fenyertek.hu oldalt, ahol (gyanítom) nem kis munka és elhívatottság árán hozzáláttak, hogy mindenféle fotós tudásanyagot halmozzanak fel magyarul(!). Ha ellátogattok a honlapra, látni fogjátok, hogy az egyre növekvőbb számú cikkek, rengeteg hasznos információt, és a gyakorlatban remekül alkalmazható tippet, trükköt tartalmaznak, amelyek nem csak a kezdő, de a haladó fotográfusok számára is valódi tudásforrást jelenthetnek a jövőben. Ráadásul, eddigi tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy a honlap kötetlen és közvetlen stílusa a közösségalkotásra is remek felületet kínál.
Csak azt nem értem Tibi, hogy a legutóbbi két oldalas hozzászólásom miért nem jelent még meg és meg fog e valaha

Fine art album

Az esküvő egy olyan furcsa ünnepély, ami talán a legősibb, legszigorúbb hagyományokra épül, mégis a legkülönlegesebb, a legegyedibb a legtöbb szabadságot, a legtöbb elképzelés megvalósítását engedő szertartás. Esküvőnk lehet tradicionális, modern, elegáns, vicces, giccses, őrült vagy akár ezek keveréke. Miután a fényképek az esküvő  jellemzőit mélyen magukban hordozzák nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az átadásra szánt végtermék is igazodjon az adott esküvő stílusához. A végtermék (ez a csúnya szó) jelen esetben a fine art albumokat jelenti, amelyeket tökéletesen személyre lehet szabi. A legkönnyebb dolgom akkor van, amikor az esküvő egy határozott irányvonal, motívumsor mellett húzódik, minden aköré csoportosul, hiszen az albumok készítésénél is elég ezt figyelembe venni.
De ha fő motívum nincs is, egy-egy dolog mindig kiemelkedik, amiből jó kis központi téma lehet. Szandra és Józsi esetében ezt a központi témát végül a meghívó alkotta, és ahogy a mai beszélgetésünkből kiderült talán nem is véletlen (volt egy kis elírás, amit nagyon frappánsan oldottak meg).

Ez pedig már az album. Szandráék a népszerű fehér gyűrt selyem borítót választották, ami a meghívótól, mint “név és dátum” válik egyedivé

Hogy kicsit izgalmasabb legyen, a borítót teljesen átvágtuk. Így az anyagon is spórolhattunk

A csomag attól marad szép egységes, hogy ugyan azt a témát alkalmazzuk pl a dvd tokon is (aminek leghátul külön zsebet alakítottunk ki)

Lenne itt még pár kép a belső tartalomról is

És most ejtsünk néhány szót az 1nap1fotóról is
“Ne haragudjatok, de ma megint kimarad a fotó. Nem sikerült jó témára találni…” Így kezdődött volna a mai blogbejegyzé, de aztán a második mondat felénél megláttam egy ecsetet, amiről eszembe jutott valami, úgyhogy elkezdtem fotózgatni de az ecset kicsi volt és tömzsi, aztán láttam, hogy a virágnak majdnem olyan a formája, mint amire szükségem van, szóval elkezdtem a virágot fotózni, aztán belenagyítottam a képbe, hogy éles e, és így belenagyítva sokkal jobban tetszett, aztán lefotóztam még egyszer közelebbről, hogy ne kelljen belenagyítani, aztán gondoltam megcsinálom fekete-fehérben, de aztán láttam, hogy milyen szép ivanfoto-s színei (zöld, fekete, fehér) vannak, ezért aztán úgy döntöttem, hogy meghagyom színesben

(tudnivalók: Minden nap készítek egy fotót, és feltöltöm a blogra. Pontozd az “1nap1fotó”-s kategóriában található képeket 1-7 között (hozzászólni nem kötelező, elég pontozni), én pedig minden hónapban kisorsolok valamilyen fine-art keretezési eljárással készített 30×40cm-es  nagyítást (”dekorblokk”, vagy vászonposzter formájában) a szavazók között. Hajrá : ))