Chaim Potok: My name is Asher Lev avagy gondolatok a művészetről

Sosem lehet tudni, hogy mikor és hol bukkanunk kincsekre. Mondjuk azt biztosan tudom, ha most fölmennék a fiúk szobájába, kapásból találnék két felbecsülhetetlen értékű tündéraranypofát , de most nem rájuk gondoltam. Viszont néhány hónappal ezelőtt kaptunk valakitől (Kriszti ismerőse) pár könyvet, többségük már elég saláta, nem túl bizalomgerjesztő borítókkal. Legalábbis én nem néztem ki túl sokat belőlük. Aztán a minap már nem volt mit olvasnom, ezért úgy döntöttem beletúrok ezekbe a régi könyvekbe, gondoltam adok nekik egy esélyt. Nos, könnyen lehet, hogy a My name is Asher Lev az egyik kedvenc könyvem lesz. Nem csak a történet tetszik, de találtam benne néhány nagyon szuper gondolatot is. Ezeknek egy része idézet Robert Henri: The art spirit című könyvéből. Nyers fordításban valahogy így néznek ki:

“Ha tudni akarod, hogyan csinálj meg egy dolgot, először teljes mértékben vágynod kell arra, hogy megcsináld azt a dolgot. Azután kutass fel hasonló energiákat – olyanokat akik szintén ugyanazt akarják csinálni -  vizsgáld meg a módszereiket, elképzeléseiket, tanulj a sikereikből és a hibáikból, és add hozzá a saját részed. Ezzel a versengéssel tapasztalatokat szerezhetsz. Az elsajátított technikai tudással úgy léphetsz tovább, hogy a benned szóló, és hozzád nagyon közel álló múzsa hangjait átszűröd rajtuk.

Nagyon óvatosan kell bánnia azokkal a hatásokkal, amelyekkel érintkezésbe lép, és sokat kockáztat azzal, ha nagyobb társaság tagjává válik, mivel a nagy testületek hajlamosak arra, hogy együttes elvárásukkal ellaposítsák az egyéniséget, irányelveket hozzanak létre és azokhoz ragaszkodjanak.

Bármit megtehetsz, amit szeretnél. Egy speciális dolog iránti szándék azonban nagyon ritka: az, hogy úgy akarj valamit, hogy gyakorlatilag semmi mást nem látsz, semmi más nem nyújt megelégedést.”

Ezután megemlít még néhány további fontos dolgot az elhivatottságról, de azt hiszem az a szintű megszállottság engem már nem érint Viszont találtam még egy érdekes dolgot:

“Megtanítom neked, hogy a festészet nem történetmesélés. Ha történeteket szeretnél elmondani legyél illusztrátor, vagy író. Ha festő akarsz lenni, meg kell tanulnod használni a vonalakat és színeket, formákat és anyagokat, hogy festményeket alkoss, ne pedig történeteket.”

Ok, a fényképészet nem festészet nem is szeretnék ebbe sok dolgot belemagyarázni, de manapság, amikor annyit hallani, sőt én is többször mondtam már, hogy egy fotó akkor jó, ha története van, ha elmesél valamit, érdekes volt egy másik véleményt is olvasni és kicsit elgondolkozni rajta…