Dóri és András – esküvő fotózás

Egyfolytában agyalok valamin. Rendkívül fárasztó tud lenni, főleg azért, mert amint meggyőzőm magam valamiről egyből találok ellenérvet is. Az egyik szombaton (júli 19-én) amikor a Balaton felvidéken kocsikáztam és arra törekedtem, hogy ne késsünk túl sokat a megbeszélt időponthoz képest a profizmuson gondolkoztam. Azon, hogy a jó képek készítése (és az egoizmus) mellett melyek azok a tényezők amelyekre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy valaki profinak mondhassa magát. Természetesen egymást követték az érvek és ellen érvek és talán még most is a kérdésen rágódnék, ha közben nem érkeztünk volna meg Andrásékhoz és Dórihoz a profi menyasszonyhoz. Igen, Dóri ízig vérig profi menyasszony volt. Boldog és vidám, és látszott rajta, hogy semmi sem állhat útjába annak, hogy az ő Nagy-napjuk valóban az egyik* legboldogabb nap legyen az életükben.

Dóriéknál a részletek fényképezésével kezdtünk

Megérkeztek az új adidas kitűzők is

“Harapj belém!!!”

Egy ideje rájöttem, hogy az órák is a mániáim közé tartoznak. Pl. a filmekben is mindig nézem, hogy mennyi időt mutatnak

Miután a menyasszony és a vőlegény szép ruhába öltözött, elindultunk Nagyvázsony irányába, Kinizsi várába

Látjátok mennyit nevetnek? Nagyon bejövős

Ennek a képnek van itt egy párja

A formák után következhetnek a színek

A kreatív fotózás után még hazaugrottunk kicsit felfrissülni, és egy lufifújó verseny kellős közepébe csöppentünk

A házasság kötő terem előtt csatlakozott hozzánk Sanyi vőfély, hogy az alaphangulatról gondoskodjon

A kicsiket mindig kihagyják a buliból

Íme egy fotó a szemcsés képek kedvelőinek

A vacsora kezdetével a mi megbízatásunk lejárt, de szerencsére Dóriék már előre kitették a tortát a többi süteménnyel együtt, így ezzel a szép színes képpel zárhatom a sorozatot. Mondanom sem kell, hogy a menyasszonyi torta hűen tükrözi Dóri és András vidámságát, akiknek ezúton is sok boldogságot kívánok

*A legboldogabb nap szerintem az amikor gyereke születik az embernek