Hajni és Laci – esküvő előtt

Pénteken, abban a jó kis esős időben le kellett szaladnom Hartára, hogy készítsünk néhány tabló képet. Délután hat körül indultam haza, de még útba kellett ejtenem Dunaújvárost is, hogy Hajnival és Lacival találkozhassak és megbeszélhessük az esküvőjük részleteit, mivel megkértek, hogy én legyek a fényképészük. Már legalább egy héttel korábban lefixáltuk a találkozó időpontját, szerencsére rendkivüli esemény sem történt, és gondoltam minden simán megy majd. De nem ment simán. Ugyanis amikor Hartáról indultam egyszer csak kisütött a nap. De nem csak úgy egyszerűen, hanem olyan igazán szépen, lélekmelengetően, aranylófényesen, ahogy a jó, kiadós “zuhik” után szokott. Biztos tudjátok melyik az Nos olyan fotózási kényszer tört rám, ami már télen is megtalált (lásd.: Szilvi), és egyből telefonáltam Lacinak, hogy mit szólnának hozzá, ha a megbeszélés után gyorsan készítenénk pár fényképet is róluk. Szerencsére azonnal beleegyeztek, azonban mire Dunaújvárosba értem kezdett megint beborulni az ég. Ennek ellenére még elcsíphettük volna az utolsó napsugarakat, de én mégis azt szerettem volna, ha először beszélgetünk kicsit, váltunk néhány szót, mielőtt a fényképezőgép elé kellene állniuk. El kell mondanom, hogy két nagyon szuper emberrel sikerült megismerkednem, bár őszintén szólva nem ért nagy meglepetés, hiszen Hajni és Laci csak a telefonbeszélgetések alatt kialakult pozitív képet erősítette meg bennem.

De nézzétek csak, itt jönnek épp

Amúgy Laci, szerintem, csontra belezúgott Hajniba

És nincs is jobb annál, amikor tudjuk, hogy valaki imád minket

Az is jó volt, hogy egyfolytában nevetniük kellett, amikor egymásra néztek. Kénytelen voltam háttal ültetni őket, hogy legyen egy komoly kép

Az épület a háttérben a dunaújvárosi főiskola. Ez az a hely, ahol Hajni és Laci összeismerkedett. Ezek utánmondja valaki, hogy nem érdemes iskolába járni . Egyébként én is jártam ebbe az iskolába. Két hónapig. Szerencsére időben rájöttem, hogy a gépész szak nem nekem való

Ez az “üljeteklazánésmerengjetekösszevissza” kép

Eeeeeezz viszont a kedvencem. Ebben a képben benne van az összes olyan dolog, amit szeretnék, ha idővel a stílus jegyemmé válna. Fiatalos, élénk, vidám, őszinte, életszerű. Akár csak a képen szereplő emberek

Szabad

Amint említettem, a napsütésről lekéstünk, ráadásul itt már rohamosan kezdett sötétedni is, de annyi baj legyen, hiszen nemsokára (augusztusban) újra találkozunk, amikor is a fotózást sikerült a legideálisabb, délutáni órákra időzíteni.