Pipacsos

Azt hiszem három éve, hogy kiköltöztünk a XVII-be. És nem csak azért szeretem ezt a kerületet, mert kertváros, meg nyugis, meg jó a levegő, vagy mert igazából én vidéki gyerek vagyok és alig néhány száz méterre van a város széle, szóval van tér meg szabadság bőven, de azért is jó, mert tele van szuper helyszínekkel, vasútállomásokkal, susnyással, nádassal, bedölt kerítéssel, graffitis fallal, erdővel, tóval, csupa romantikus, vadregényes, izgalmas helyszín. A másik dolog – ez nem tudom, hogy lehet -, hogy mindig nagyon jók a fények.

Pl szombat délután is olyan szépen sütött a nap, hogy gyorsan kirángattuk a gyerekeket egy pipacsos rétre, az utca végén, hogy csináljunk pár közös képet.

Imádom azt a mozdulatot, amit ez a fotó magába zár

Persze estefelé már nem könnyű velük. Amúgy is elég sajtkukac mind a kettő

“Marcika, maradj ott anya mellett, amíg apa beállítja a fényképezőgépet”
…na persze

Azért sikerült összehozni valami elfogadhatót is. Kicsit mondjuk széthúzunk, de legalább a frizuránk tökéletes