Szandra és Józsi – esküvő

Ha esküvő fényképezést vállalunk, nagyon oda kell figyelni, hogy milyenek a megrendelőink, mert könnyen pórul járhatunk. Itt van például Szandra és Józsi. Nem elég, hogy már az első beszélgetés alkalmával rettentő közvetlenek és barátságosak voltak, ráadásul volt egy esküvő előtti fotózásunk is, ahol még jobban megismerhettem őket, múlt szombaton még erre is rátettek egy lapáttal.  Szoktam használni ezt az “érzelem hurrikán” kifejezést, ami akkor ragad magával, amikor csupa őszinte és egymást szerető ember közé keveredek. Nos, múlt héten megint bele keveredtem. Pont a közepébe, és ilyenkor csak ott állok és nézek, és mondom magamnak, hogy “oto, te hülye vagy, hát legyen már tartásod”, aztán gyorsan összeszedem magam, és végzem tovább a munkám, de közben végtelenül boldog vagyok, hogy ott lehetek ennyi szerető ember között. És ilyenkor mindig rájövök, hogy valóban ez a legfontosabb, mármint a szeretet, és a család, és ilyenkor mindig újra rájövök, hogy mennyire fontos nekem a Kriszti (mindjárt föl is megyek hozzá, és kap egy jó nagy cuppanóst, amiért utálni fog, így az éjszaka közepén, de majd ha reggel elolvassa ezt a bejegyzést, utólag annál jobban fog neki örülni ), meg a Marci, meg a Dani, meg anya, meg apa, meg a tesók is persze…
Szóval nagyon vigyázni kell kinek fotózunk esküvőt, mert a végén ilyen végeláthatatlan ömlengős bejegyzésekkel lesz teli a honlapunk, ami nem biztos, hogy üzleti szempontból olyan jó dolog, ezért inkább a sok fecsegés helyett elkezdem feltölteni a képeket.

Szóval, igen, kicsit elkalandoztam, pedig itt most igazából Szandráról és Józsiról kellene, hogy szó essen. Az első dolog, ami nagyon meghatott, és újabb bizonyságát adta annak hogy mennyire fontosak egymás számára, az a kikérés volt. Szandra szerette volna, hogy a esküvő napja ne úgy induljon, hogy “szevasz, gyere, menjünk”, ezért egy játékos lánykéréssel kezdődött, ami remek alaphangulatot teremtett a nap hátralévő részére is

A remek fényekről és helyszínekről nem is beszélve. Pedig itt még épp csak elindultunk

Ez viszont már Fehérvár

Éljenek a klasszikus portrék!!!

És éljenek a közös képek apuval!!!

A második helyszín, ahol totálisan beleéltem magam a körülöttem lévők helyzetébe, a polgári szertartás. Annyira belefeledkeztem Józsiék boldogságába és őszinteségébe, hogy észre sem vettem, hogy se gyertya, se pezsgő, se verselgetés nem volt. Mindez csak utólag tudatosult bennem

Puszi azért volt

Látjátok, erről beszélek

Az egyházi szertartás Agárdon volt egy kicsi, de annál hangulatosabb templomban

De hol késnek már?

Tyú, mennyi rizs

Na lányok, ki kapja el?

Aztán elkezdődött a “hivatalos” portré fotózás

A vacsi  a Csutora Étteremben volt

Papa köszöntője

Igaz, hogy ez nem esküvői fotó, de ott volt, meg szép is, szóval miért ne?

Vacsi után egy kis visszatekintés. Nálam ez is betette a kaput (már írtam miért)

Utána pedig: pörgés-forgás

Mi tudjuk miért

Nem tudom mit árthatott Józsinak ez a sütemény, hogy ilyen agresszív vele

Húha, elrabolták a menyasszonyt. Csak az kaphatja vissza, aki kiállja a próbát, és helyesen válaszol a kérdésekre

Végül még egy kis tánc

Szandra, Józsi! Köszönöm, hogy ott lehettem veletek ezen a napon, és még egyszer sok boldogságot nektek